Leérkeztem Szfv-ra, jelenlegi munkaadóm székhelyére. Nem sokat szenvedtem lakáskereséssel, láttam egyet, és kivettem. Jó bolt volt. Aztán eljött a hétfő, fél hatkor (reggel!!!) felkeltem, megittam 3-4 kávét, elkészültem, stb, és elindultam be a nagyvilágba, a multicéghez, az infózsenikhez: ájbíem rulez. Senki nem zavartatta magát semmivel, nyolcan tizen lehettünk, oké, üljünk be a terembe, rögtön jönnek. Na már ekkor világos lett számomra, hogy nem lesz sok dolgunk, mert a rögtön itt bő negyed órát jelentett. Semmi gond, mindenki ráér, elvégre ez már fizetett munkanap. Bejött a csóka, szerintem be sem mutatkozott, leült a gép elé, és vadul püfölni kezde, a projektoron látszott, hogy úgy indított el egy programot, hogy az baromi látványos legyen, pedig ha az egérrel kétszer ráklikkel, már öt perce menne. De abból meg mondjuk nem látszik, hogy ő mekkora fasza kockafej. Mindegy. Elindul a progi, megjeleneik egy diavetítés, elkezdi mondani mit is látunk. Teszem hozzá halkan, hogy az egész prezentáció angol nyelvű volt, a muksi meg végig magyarul pofázott, mondom ez király. Mindegy.
Ezek után ezt eljátszották még vagy 6 emberkével különböző prezentációkkal, és én akkor azt mondtam, hogy na ezt nem csinálom. Ekkora baromságokat! Végül két teljes nap ment el azzal, hogy „bevezettek” minket a cég dolgaiba. Volt akinek el kellett magyarázni, hogyan lehet megsemmisíteni egy CD-t úgy, hogy a rajta lévő adatot egy másik személy ne tudja róla leolvasni. Na, hát ilyenek mellé vettek fel engem egy informatikai állásra, úgyhogy legalább tudom, hogy ezek közül nem lesz nehéz kitörnöm. Hurrá. Újabb 3 nap alatt elértük, hogy a nyolc fő kaphasson 3 működö gépet. Hármat. Nyolcunknak, az IBM-nél. Vicces. Mindegy. Aztán kiderült, hogy ezek a jómadarak (közvetlen munkatársak) vagy segg hülyék, vagy totál kockák. Múltkor például 3 órán át hallgattam hogy miért jobb a linux mint a winfos. Nem értették meg hogy tök mindegy mit mondanak, mert ezeken a gépeken windows van, azt kell használni és kész. Ha olyan területre kerülnek majd, akkor lehet játszani linux zsenit, de addig meg tök fölösleges. Én meg tök jól táncolok, oszt mégse érdekel itt senkit, mert gépelnem kell, nem táncolnom. Na mindegy, mondhattam is én nekik...
De gond egy szál se menjünk tovább. Eljött végre a hétvége, gyorsan fel is pattantam (volna) egy vonatra és irány pest. Igen ám... kimentem a vasútállomásra, kicsengettem a több mint ezret a jegyre, nézem, egy óra van, egy tizennyolckor 7. vágány, déli pu felé. Zsírkirály. Ki is cammogtam a peronhoz, volt ott vagy 40 ember, oké. Eltelik tíz perc, jön az infó a hangosbemondóból, hogy „ a-menetrend-szerint-tizen-három-óra-tizen-nyolc-perckor-tapolcáról-érd-felsőn-át-budapest-déli pályaudvarra-közelekedő-gyors vonat-előre láthatóan-huszon-öt-percet-késik”
Azért így írom, mert a kötőjeleknél van az a kis szünet, amit a gép nem képes átugrani, ott szaggatja a mondandóját. Biztos mindenki tudja, mire gondolok. Szóval kiderült, hogy kb 13.45re jön a vonatom. 13.40kor bemondja, hogy „a-menetrend-szerint.....blabla-előreláthatólag-negyven-percet-késik”. Eltelt ez is, mire a végén már csak annyit köpött a gép, hogy a vonat késik. Hogy mennyit már nem mondta. Kettő körül aztán megérkezett, láss csodát, de egy deka hely nem volt rajta. Kb 3 iskola trónolt a vonaton, de úgy, hogy a kocsikban a folyosón is táskák, és rajta ücsörgő kölkök voltak. Fasza mondom, már csak ez hiányzott. A két kocsi közötti kis helyre sikerült leülnöm hat másik iskolás közé, kedvesek voltak, még az sem zavarta őket hogy rágyújtottam. Engem viszont zavart az, hogy egy másik fickónak a kezében sört láttam, és én nem kaptam belőle, pedig lehetett látni rajta, hogy jéghideg.
Mindegy, azért valahogy csak kibírtam, csak kurva szar volt utána felállni mert totál elzsibbadt a lábam. Volt egy rohanásom a kukkereshez, hogy végre kiváltsam a szemüvegem, és onnantól enyém volt a világ. Már a hétvége. Este találkoztam barátosnémmal, és elkezdtünk iszogatni valakinek a szülinapja kapcsán, aki mint később kiderült el sem jött a saját bulijára. Nemgond, volt velünk másfél lityi jó kis szatmári szilvapálesz, gurult mellé sör, meg pezsgő-bomba meg mojitó, szóval egész jól néztünk ki. Azért úgy reggel hat felé abbahagytuk, nem vagyunk mi alkoholisták, ehe. Jó buli volt azért. Szombaton úgy reggel tíz felé felkeltem, semmi másnaposság, látszik hogy nem valami pancsolt cuccot ittam. Kimásztam ligetbe haverokhoz, ott csak söröztünk, de az is poén nap volt azért, csak nem volt olyan durvulás, mint péntek este. Aztán eljött a vasárnap, szaggattam egy adag galuskát anyámnak, meg találkoztam kicsi kincsemmel, a legjobb seggű sráccal akit ismerek, átmentem exemhez, és kimentem a délibe. Visszafelé meglepően zökkenőmentes utam volt, leszámítva azt, hogyha Baracskán akartam volna leszállni egy fasza bokorba kellett volna leugranom, mert a vonat utolsó kocsijában foglaltam helyet, és a vonat hosszabb volt mint a peron. Mindegy, még jó, hogy én Székesig jöttem. Elsőre sikerült eltalálnom az útvonalat, amin hazajutottam, egy gyors beszéd anyuval, hogy nem erőszakolt meg senki hazafelé, és lehetett (volna) aludni (ha nem lett volna póker döntő a tévében, de volt.)
Hétfőn újabb csodás napra ébredtem, lehett jönni „dolgozni” aminek továbbra sincs semmi értelme, mert semmit nem csinálunk, csak én gépelem ezeket a sorokat... Nem számít, belefér. Bent kell lenni, mert azt mondják, ha olyan gyökerek lennénk (nem nagyon csodálkozom a felvetésen) hogy elüt minket egy autó munkaidőben, az munkahelyi balestnek számít, azt meg nem szeretné a cég, szóval csücsüljünk csak itt szépen... elment ez a nap is, jött a kedd, amikor is nagyon szép felfedezést tettem egy kocsma személyében ami tuti hogy a törzshelyem lesz. 25 forint a fröccs, 130 a házisör és 60 a hubibubi. Zsírkirály. Leviszel magaddal 500 forintot, és mattrészegre ihatod magad. Például 500-ból kijön 5 feles hubi, meg 8 fröccs. Az már általában elég. Nekem is talán. Pláne jó, hogy pesten egy 0,33-as sörért fizettem pénteken 600-at. Na kösz, inkább kérek itt szfv-on hubit meg fröcsit elvitelre a vonaton berugok, és indulhat a buli. A többi paraszt meg csak fizesse a drága piákat haha. Szerdán kipróbáltam a menzát is, hát inkább maradok a szendvicseknél. Gulyásleves címen elém basztak egy tányér átlaglevest, amibe szórtak pirospaprikát, meg 3 kocka húst. Kösz, egye aki rá van szorulva. Mert én nem vagyok, anyu most is főzött paradicsomos káposztát, az tuti jobb lesz. Néztem itt a felhozatalt is, hát érdekes. A közvetlen munkatársakat hagyjuk, ezt már kifejtettem milyenek, több hozzáfűzni valóm nincsen. A többi fickó aki itt van elég vegyes. Van a hiperkocka, meg van a normálisabb bár ez utóbbi ritka példány. Eddig egy olyan srácot láttam, akire azt mondom, so-so, de azért ő sem az igazi, de legalább nem akkora suttyó mint a többi. Szerintem. De mindegy, a normális fickók úgyis vagy foglaltak, vagy homokosak. Nem számít semmi sem. Így 11 óra magasságában már csak azon gondolkozom mikor lesz már végre vége... Jaj, nem is mondtam, milyen fasza délutánom volt tegnap! Átjött hozzám egy csaj aki ki akarja venni a másik szobámat. Felmegyünk, erre két tetves galamb ül a kibaszott ágyamon, kikergettem őket, és ekkor vettem észre, hogy össze van fosva az ágy és a szőnyeg hét helyen. Kurva jó móka volt, mit ne mondjak. De az tuti, hogy lelövöm az összes rühes galambot, ha még egyszer be mernek jönni a lakásba, meg az is fix, hogy az öreglány is ki lesz nyírva ha még egyszer akár egy kibaszott kenyérmorzsát adni fog nekik. Ki vagyok én, hogy takarítsak utánuk? Szarja össze azt a lakást, ahonnan enni kap, vagy készüljön fel arra, hogy megismeri, milyen fájdalmas, ha csúzlival hókon basznak. Hehe, látom a lelki szemeim előtt, hogy mint a shrekben szétrobban a madárka. Annyi baj legyen. Nem kár érte.
Lesz majd saját ájbíemes belépőkártyám, amin az a kép lesz, ami kint van nekem msn-en is... haverom szerint úgy néz ki a fülbevalóm rajta, mintha két raszta tincs lógna a fülem mögül. Jó is lenne. De raszta hajam az tuti nem lesz. Viszont nyelv-piercingem és tetkóm a bokámon fix hogy lesz egyszer, csak még nem tudom mikor. Holnap péntek lehet megint menni pestre, és érzem hogy ebből a péntekből megint copacabana beach party lesz! Najó, lassan kajaszünet, mára ennyi, de lehet hogy jövök még, addig is csók a családnak, és végezetül álljon itt egy-egy csodás kis dalszövegrészlet eleven holdtól, kispáltól, bikinitől, linkin parktól, ignite-tól, a kistehéntől, subbaszustól és a méhektől ebben a sorrendben. Csók a családnak.
„Ha majd a télbe ájulsz, mint az út széli fák, te is állva és büszkén csináld! Azt a néhány kis ráncot, amit én tehettem rád nagyon köszönöm! Tőlük lettél pont ilyen szép! Nézd az arany búza ölén ring a szél, szebb időkről regél. Te csak bízz ne a gondokkal törődj! A tolmácsa légy. De ebben más lehet társad. Ne bándd mert én nem vagyok házad csak egy híd. Épp hogy több legyél nálam, azért szóltam pár szót. És tudod...megtiszteltetés volt.”
„Szeretek, szeretek. Okosan szeretek. Előszőr nem túl nagy dolgokat szeretek. Hanem csak kicsiket. Keresek szeretni. Ha megvan eldobom, szeretm keresni. Csak azzal játszom, amit elérek. De mi lenne akkor –na jó ez csak elmélet- ha sokkal hosszabbra nőne a kezem, vagy azoknak akik játszanak velem? Figyelem magamat, ahogy én szeretek, mérem egy műszerrel ha kilendül nevetek. Mit mutatsz mutató? Ember az vagy állat? Mutatsd csak nyugodtan, még biztos te sem láttad...”
„Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek ha nem akarok, ha nem kisér senki utamon, arcom mossa eső, és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem és porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek ”
„It’s true the way I feel was promised by your face. The sound of your voice painted on my memories even if you’re not with me, I’m wit you.”
„Bleeding! Bleeding! This is the death of liberty, this is the poison life is come to mean, all of friend now enemies the mistery of BLEEDING”
„Szerelmes vagyok minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe, kibe, kibe...”
„Ez itt a végszó, bár nem poén, de remélem hogy leesett, ez neked szól, s tanulsz majd belőle egy keveset, hogy mi a bizalom, milyen csalódni másban, bár csekély az esély de megvan így hátha tanít majd valamit esetleg valamit alakít benned, tudod majd hogy mit kell tenned, mert az utolsó nem ez volt, ilyenek máskor is lesznek, a pofonok minden esetben ugyanúgy esnek. Nem vagyok rád mérges, csak magamra lehetek, bár tudjuk mind a ketten erről nem igazán én tehetek...”
„Ahol Barbi tanárok tanítják a Barbi-ológiát....”
