"Nem csodákat és látomásokat kérek Uram, hanem erőt a hétköznapokhoz. Taníts meg engem a kis lépések művészetére. Tanítsd meg engem a kis lépések művészetére. Tégy engem leleményessé és találékonnyá, hogy a mindennapok sokféleségében és kuszaságában a kellő időben jegyezzem le azokat a felismeréseket és tapasztalatokat, amelyek megérintettek. Add, hogy jól osszam be az időmet. Ajándékozz meg kifinomult érzékkel, hogy fel tudjam ismerni, mi az elsőrendű és mi a másodrendű. Engedd belátnom, hogy az álmok nem segítenek át sem a múlton, sem a jövőn. Segíts nekem, hogy a soron következő tennivalómat a lehető legjobban cselekedjem és a jelen órát a legfontosabbnak tekintsem. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az élet dolgai zökkenőmentesek. Ajándékozz meg a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, csapások, kudarcok és visszaesések az élet természetes velejárói, amelyek által növekszünk és érlelődünk. Emlékeztess arra, hogy a szív gyakran fellázad az értelem ellen. Küldj hozzám a kellő pillanatban valakit, akinek van bátorsága az igazságot megmondani nekem. Te tudod azt, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet e legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékában növekedjek. Adj nekem olyan képzelőerőt, ami ahhoz szükséges, hogy egy kis csomagocska jóságot szavak kíséretében vagy azok nélkül a megfelelő helyen és pillanatban tegyek le. Tégy engem olyan emberré, aki a tenger mélyébe is leérő hajóhoz hasonlít, hogy azokat is elérhessem, akik lent vannak. Ne add meg nekem azt, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Taníts meg engem a kis lépések művészetére"
